El nem küldött levelek

2007. augusztus 8. hajnali fél egy (talán) hazaértem az LGT koncertről. Újapád kitámasztott szemekkel vár, mert hátha éhesnyűgösfáradtálmosszeretgetősjajdefájalábam érzésem van meg csak úgy is.

Kilelkendezem magam miközben kapok vacsit és lábmasszázst majd megkönyörülök rajta és hagyom aludni. Én persze nem tudok, mert még csak fél kettő számomra tök korán van az alváshoz, ergo: nézem a TV-t.

Egyszer csak furcsa érzés kerít a hatalmába: valami nem stimmel. először azt hiszem csak túl vagyok pörögve, majd feltünik, hogy valami nagy izé köröz a csillár körül. nézem, nézegetem majd úgy döntök ez egy olyan vészhelyzet amihez férfiember kell:
-- Apa! Bejött egy madár...
-- Mi?
-- Mondom, ott köröz fent!
-- Nem madár az, hanem rosszabb.
-- .... Ekkora pók nincs!
-- Hülye!!! Denevér.
-- Azt mondtad rosszabb, mint a madár. A pók rosszabb, mint a madár, a denevért meg ki nem szarja le! Kirakod?
-- Ja.

Mondanom se kell baszott lelkes volt. Én közben tök jól szórakoztam, bár némileg zavart, hogy időnként egy félmeztelen tetovált nyurga ürge törölközővel hadonászik a TV előtt és ezért nem látok rendesen, de hát a cél szentesíti az eszközt -- kibírtam.

Egyszer csak szép nagy koppanás -- és a denevér eltünt. Itt egy kicsit megijedtem, azt hiszem össze is húztam magam az ágyon és szurkoltam, hogy Újapád minél előbb megtalálja azt a szerencsétlen kis dögöt. (egyébkémt kb. hajnali 3 van.)

Szóval én mint igazi hülyepicsa nő, ülök az ágyon és nézem (a TV-t), ahogyan a naaagyerőőős férfi felforgatja a lakást. Aztán a naaagyerőőős férfi kikapcsolja a TV. Itt már kezdtem útálni a denevért. A naaagyerőőős férfi hallgatózik:
-- Valahol kapar a kis dög.
-- OK. Visszakapcsolnád a TV-t?
-- Nem. Most vadászunk.
-- Már mint te. Én nem tévézhetnék?
-- MEG VAN!!!!!!!! Hogy a faszomba foglak onnan kiszedni te szerencsétlen? -- Ezt persze már a denevérnek mondta, aki a törölközőcsapástól beszédült az Ytong és a fal közé, a TV alá.

Az igazi hülyepicsa nő gondolatmenete egyszerű: denevér meg van, jöhet a TV.
-- kapcsold vissza!!! teljesen lefogok maradni!
-- Ez egy DVD. És már láttad
-- De ez így tök uncsi! Te ott játszol én meg itt unatkozom
-- Manóka! Ne játsz az idegeimmel!
-- De hát mindjárt kiszeded ő elmegy, te lefekszel és alszol, én meg qrvára nem vagyok álmos.
-- Nesze a hülye filmed!!!!
-- Köszke. Egyébként hogyan fogod kilakoltatni?
-- Sehogy. Ott marad.
-- AZT MÁR NEM! Azonnal szedd ki!
-- Minek? Majd kimászik.
-- És ha megtámad?
-- Az agyadat, azt támadja meg. Mivel szedjem ki?
-- Én tudjam? Te vagy a férfi! OLDD MEG!
-- Jó. -- és kiment a konyhába célszerszámért.

A konyhából mindenféle gyanús hangok jöttek, majd megjelent a nyurga fickó aki az életem párja és volt nála egy fakanál, egy merőkanál meg egy olyan izé amivel a spagettit szokta kiszedni és megközelítette a denevér rejtekhelyét. Egy darabig küzdött és beszélgetett vele majd azt mondta:
-- A qrva anyád, elegem van megdöglesz!! Manó! Hozd a hajlakkot!

És én hoztam. A hajlakkot, a hidegzsíroldot és minden spriccelhető vegyszert. Újapád célzatosan befujkálta a kis szerencsétlenre, aki annyira hüly volt, hogy sem az ajtón, sem az ablakon nem talált ki -- így végül a TV mögött lelte halálát. Aztán aludtunk.

Na azóta a TV nem igazán akar bekapcsolni. Újapád szerint hülye vagyok és márelőtte sem akart.
Szerintem meg rosszul emlékszik.

A kis szerencsétlent pedig eltemettük a kukába. 

Ülök és nézem az alvó pasit.

Ez mostanában tök megszokott. Vagy ő beteg vagy én. Adogatjuk egymásnak mint a stafétát.

Én valószínűleg gyógyulok, elvégre ülök és nézegetem az alvó pasit -- aki hol horkol, hol nem és néha magához öleli valamelyik alvós plüssgyereket -- és azon filózok, hogy mikor dugtunk szeretkeztünk utoljára.

Konkrétan rémlik valami két takonykor között.

Azt hiszem ha fel kell megkérdezem tőle. Vagy csak simán megerőszakolom -- elvégre ki nem szarja le, hogy már megint beteg?!

Ülök a gép előtt hulla betegen és blogokat olvasok -- miközben Újapád karácsonyi ajángékokat vásárol.

Szóval ülök és olvasok.
Egyszer csak fel is fogom, hogy mit olvasok és rájövök, hogy kiről is írta ezt kisfóka. Furcsa valaki más blogjában olvasni arról az emberről aki az életed része volt. Akinek (basszus majdnem pont hat éve) a gyerekét még sem szülted meg. Akit valaha csak úgy emlegettél, hogy "életem pasija".

Tudod mi a még furcsább?
Hétfőn amikor a Westendben vacsoráztunk néhány asztalnyira ült tőlünk. Szép halkan csendben egymásra néztünk és csak ennyi történt semmi más. És ez így volt rendben. Pedig 4 évet jelent az életemből. hmm...

Tudod mikor voltam biztos abban, hogy az "életem pasija" címet teljes szívemből adhatom Újapádnak a kezemmel együtt (úh, de patetikus, mindjárt hányok saját magamtól, de hát ilyen ez a hülye karácsony...)?
Amikor valahová rohantunk (talán éppen öltönyt venni?) és elmentem mellette az utcán és nem éreztem semmit. Akkor tudtam, hogy jól teszem amit teszek.

Szóval ülök és olvasok és most sem érzek semmit, csak végtelen hálát a sorsnak , az iwiwnek, a franc tudja, hogy minek! Azért, hogy Újapád itt van.
 

Mint bizonyára feltünt: baszottul ráérek. Most.

Tulajdonképpen suli van.
Levelező tagozat: havonta 5 teljes munkanap (vagy több). Jó fejek mi?

Szóval hivatalosan suliban vagyok. Gyakorlatilag ülök az irodámban, mert reggel 8-kor randim volt a programozóval (kaptam egy kis házi fejlesztést és a hétem máskor nem értem volna rá) és már nem volt kedvem bemenni.
Mindjárt megérted.

Faternál tavaly diagnosztizáltak prosztata nagyobbodást.
1 év múlva eljutottak odáig, hogy meműtik.

Műtét jól sikerült.
Túl élte.
Maradandó károsodás nélkül.

kb. 2 hét múlva meglátogat a Húgom. Köszönés helyett csak ennyit mond:
- Apu rákos.
Teljesen lefagytam. Nagy nehezen kiszedtem belőle pár részletet (ismered Őt, nem egy információ bank bármiről is legyen szó), majd hívtam a nővérem. Ő sem tudott semmit.
Hívom az anyám. Nagy nehezen felveszi, megbeszéljük, hogy átjön.

Utána olvasok. Abból amit tudok és abból amit találok kilogikázom, hogy elsőstádiumban van. Nagyon jó túlélési aránnyal gyógyítható. Már kisebb a gombóc a torkomban, amikor átmegyünk és végre beszélünk róla.

Nem akar műtétet. Gondolom friss még az előző műtét élménye. Nem tudom. Nem tudom, hogy mit érezhet. Senki sem tudhatja. Ő az első a családban akinek rosszindulatú daganata van. Beszélgetünk.
Megmutatom amit én találtam a neten. Ő pedig sorolja, hogy mik azok a vizsgálatok amiket nem csináltak meg.
Amiket ha megtettek volna egy éve, akkor lehet, hogy nem itt tartanánk. A kurva anyjukat!

65 éves. Végigdolgozta az egész életét. és mog most is azt teszi. Van egy lánya aki még nincs 20 éves (agyilag pláne). Tulajdonképpen egészséges volt. Mindig figyelt magára és ha valami nem stimmelt azonnal ment az orvoshoz -- mint tavaly is. Hiszen van egy "Kis"lánya, akit még fel kell nevelnie.

Beszélgetünk. Sokat. Meggyőzőm, hogy kell a műtét. 20%-kal jobb a túlélési arány.

Aztán nyaralunk.
Aztán bankozunk.
Aztán sulizok.
Aztán betegek vagyunk (én még vagyok).
De azért 1-2 hetente beszélünk, az anyuval még össze is futunk a fodrásznál. Ott mondja el, hogy meggondolta magát, még sem akar műtétet.

Szombaton viszonylag jobban vagyok. Felhívom az anyut, hogy otthon vannak-e, mert átmennénk -- az eltelt hosszú időre való tekintettel egész hétvégére. Mire az anyám azt mondja, nem lesz otthon. Megy a kórházba, a Fatert hétfőn műtik.

Ma van az a hétfő.

Mint említettem volt főiskolás lettem -- megint.

Anno baromi sokat szidtam a ZSKF tanulmányi osztályát -- most ünnepélyesen megkövetem őket, bár még mindig hülyék.

Augusztus eleje van (tudom, hogy baromian elmaradtam, de most nincs melóm -- ellenben nem volt kedvem a suliban sem rohadni, illetve a melóból bevágtázni).
Kapok gyönyörű értesítőt, hogy asszondja: üdvözölnek mint új ELTE-s gólyát. Hurrá. Én is szeretem őket.

Komplett leírást az elte Egységes Tanulmányi Rendszeréről (ETR) és hozzá jelszót. Hurrá.

Belépek. Nézegetem. Kitöltöm a dolgokat. Megváltoztatom a jelszót. Majd kinyomtatom a belépési nyilatkozatot (ha ez nincs nem tudok beíratkozni).
Illetve csak nyomtatnám.
Újapád újra rakta a gépet, nincs feltelepítve a nyomtató.
Sebaj! Hun van még szeptember 3.? Ráérünk!

Voltunk nyaralni, hazajöttünk, végig láttogattuk a családot, majd vasárnap este a kezembe akad az értesítő: regisztrációs hét (amikor be kell íratkozni): szeptember 3-7-ig. Tájékoztató szeptember 7 10 óra.

Jó. Szóval a héten be kell íratkozni.
Nézem tovább mi kell:
- középiskolás bizonyítvány másolat
- éretsségi másolat + eredeti
- személyi másolat
- születési anyakönyvi kivonat (3 hónapnál nem régebbi másolat)
- eddigi tanulmányokról nyilatkozat, diploma vagy törlési határozat
- belépési nyilatkozat az ETR-ből
- 2 fénykép
Ülök a gép előtt és hülledezem: nem tudok belépni az ETR-be. 2 óra után ott tartottam, hogy biztos hülye vagyok, és elfelejtettem a kódot.

Szeptember 3.
Kitartóan hívogatom az ELTE Q irodáját,hogy segítsenek már kód ügyben. Alig egy óra alatt fel is veszik a telefont.
Mondom: csókolom én úgy látszik elfelejtettem a kódom. No problem, fáradjak be 9-12 között, kapok másikat.
Mondom neki: de én dolgozom, ez másként nem megy? De küldjek e-mailt. Kipostázzák. Hurrá.
E-mail megír, elküld.

Kitartóan hívogatom a ZSKF tanulmányi osztályát, valami isteni csoda által felveszik.
Mondom: Szép napot! Ez és ez vagyok, Önökhöz jártam x időben, kéne nekem a határozat a hallgatói jogviszony megszüntetéséről.
Válasz: Nekem nincs meg?
Itt egy kis nosztalgiát éreztem és újra elkezdtem Őket útálni.
Mondom: nem, nincs meg, nem gondoltam, hogy valaha még kérik ezt tőlem bárki is.
Reakció: Ő ilyet most nem tud előkeríteni, de ír egy papírt, hogy jelenleg nem járok oda. (Anyád! hivatalos irat min. 5 évig őrizniük kéne)
Mondom: OK, adhatok egy faxszámot? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, fáradjak be személyesen kedden 9-12-ig van ügyintézést.
Köszöntem szépen, majd kitöltöttem, hogy soha a büdös életben nem jártam még sehová -- az is KT-s volt mit számít ez állam bácsinak. Pipa.

Tovább: születési anyakönyvi kivonat. Háááááááát az sincs. Tudom az eskövőhöz kellett volna, de nekem mégse. Teflon anyunak. Náluk sincs. Teflon a kollégának: ő beszerzi, de 3 nap minimum. OK. Ez is megvan.

Nézegetem a Gyogyó honlapját, ismerkedünk. Már mint én velük. Valami 20. eldugott linken megtalálom, hogy pénteken (7-én, amikor úgyis be kell mennem, mert tájékoztatnak) nincs hallgatói ügyintézés, vagyis nem tudok eíratkozni. Bassza meg!
Akkor marad a csütörtök. Már szerda van.
Telefon kollégának: intézze már el, hogy ma el tudjak menni a születésiért. OK 2-kor várnak.
Nincs nálam bérlet. 5-e van. Tipli haza.
Megjött az új ETR-es kód. Hurrá! Belépek. Jelszó változtat. Nyomtat. Mág mindig nincs fent a nyomtató! Bassza meg!!!! Nem baj, majd bent.
Születési meg van. Pipa.

Vissza melózni -- arra a fél órára. Érdemi munka persze nem volt, de folyamatosan próbálok beépni a rendszerbe. Nem megy. Erősödik a gyanúm, hogy vasárnap sem én voltam a hülye (iszonyatos memóriám van kódokra, számokra).
Beesik a Főnököm. 17.30.
- Angyalka! Valamit kikéne nyomtatni az asszonynak -- és elkezdi diktálni az ETR címét. Én meg elkezdek röhögni. Mint kiderül, az asszonyt a jogra vették fel. Ő is szeretne beíratkozni -- de ő sem tud belépni.
18.30: Beenged ez a dög!!!!!!!!!! Hurrá, az asszonynak nyomtatjuk a szart (feváltva próbálom az övét és a sajátom)
20.00: haza megyek, a faszom tele van az egésszel.
Komolyan elgondolkodom, hogy kell-e nekem ez az egész.

Valamikor éjjel sikerül belépni és kinyomtatni. Pipa.

Reggel ellenőrzöm a listát. A fénymásolatokat elfelejtettem.
Sebaj, 12-ig van időm -- de hol vannak a bizik? Alig fél óra és mindent összevadászok.
Futás be másolni.
Futás a suliba -- közben automatát keríteni, hogy legyen fotóm is.
Beérek.
Felkutatom a TO-t. Mintha ciánoztak volna -- csak hallgatók vannak a folyosón, az irodákban senki.
Megjelenik egy ügyintéző, pikkpakk sorra kerülök -- mindenkit elhajt a búsba.
Kopogok, köszönök (megy ez nekem anyukám tanította) és mondanám a magamét, de a nő megelőz: Itt nem lehet dolgozni, állandóan zaklatják az embert egyébként mit akarok?
- Beiratkozni.
- Keressem meg az ügyintézőm.
- Nem tudom, hogy ki az ügyitézőm, elsős leszek.
- Holnap 10-kor van a beíratkozás a tájékoztatóval egybekötve.
- Miért nem bírták ezt írni akkor a levélben???
A hölgyemény kikérte magának a stílusom, közölte, hogy nem az ő kompetenciája, és egyébként is elege van én már legalább a 20. vagyok a holnapiak közül.
Szerényen megjegyeztem, hogy valószínűleg ez nem véletlen, majd elbúcsúztam tőle.

Péntek 7. Beíratkoztam!
Alig 3 óra alatt.

Már értem mért becézik GYOGYónak.

Rendes állampolgárként gondoltam bejelentem az adatváltozásaimat.
Egyébként augusztus 2-a van.

Szóval beülök a bankbe. Hölgyemény nagyon kedves, aranyos, pillanatok alatt végzünk -- majd az ügyintézés végén lecsap a kártyámra, mondván ezt most neki be kell vonnia, mert hát ugye a nevem.
Mondom neki: no problem, mikor lesz kész a másik? Kb. 2 hét. Gyors fejszámolás, akkor mi már nyaralunk.
Mondom neki kicsit adja vissza, kiveszem a pénzt (mert hát ki a francnak van kedve sorba állni a pénztárnál, szigorúan csak hétköznap -- jobb lesz ez így).
Pénz felvét megtörténik, kedélyesen elbúcsúzom.

Voltunk nyaralni -- tök jó volt. Mint jó kutyatulajdonos -- igaz, hogy a feleségünk kutyája, de ez nem számít -- olyan szállást kerestünk ahová kutyát is lehet vinni. Találtunk is, hiszen ma, Magyarországon rengeteg ilyen hely van. Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hohy az egész településen, de még a szomszédos helyeken sem vihetsz magaddal kutyát sehová. Külön hülyeség, hogy nappal nem viheted a strandra sem -- éjjel már szabad.
Egyébként egy westie tipusú szobacirkálóról beszélünk.

Időközben eltelt az augusztus és egyszer csak rámtört az elementáris hiányérzet csúcsa: elfogyott a kézpénz, hétvége van és nekem nincs bankkártyám.
No de mért is nincs?!
Neki állok kutatni az agyam (és a táskám) mélyén, beugrik, hogy nekem bizony már legalább két hete kártyatulajnak kéne lennem, aztán megtalálom a papírt is amely ezt bizonyítja.
No mindegy hétfőn kinyomozom.

Eljön a hétfő és én újfent ellátogatok a bankbe. Úriember nagyon kedves, segítőkész, a probléma felfogása több időt vesz igénybe, mint a felderítése: sajnálkozva rám néz, és közli -- valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem került sor a kártyám legyártására.
Következő kérdése: óhajtok-e panaszt tenni? Kicsit kiakadok, közlöm, hogy nem panaszt tenni szeretnék, hanem végre kártyához jutni.
Rendkívül örül, és pillanatok alatt megrendeljük még egyszer a kártyát. Asszondja a drága: postán kérem vagy a fiókba? Mondom neki: melyik gyorsabb? A fiók! OK, legyen a fiók. Kedélyesen elbúcsúzom.
Szeptember 3-a volt.

Én türelmes (és feledékeny) ember vagyok. Kicsit meglepődtem amikor 21-én értesítettek SMS útján: hogy a kártya készítés díját levonták! Tök jó. És hol a faszba van a kártyám?! Na mindegy, hajnali fél nyolckor ezen nem tépelődtem tovább -- így is késésben vagyok.

Eljött a hétfő, ama bizonyos amikor levélben (postán, nem telefonof -- az biztos lassú) értesítettek, hogy fáradjak be a kártyámért a bankbe. Persze a levéllel mert anélkül nem adják ki.

Befáradtam.
Sorba ültem 40 percet.
Új hölgyemény (lassan végig járok mindenkit, 4-en vannak, a 4. intézte anno a hitelem) csúnyán nézi a papírt. Gyanús lesz, tehát (kissé idegesen) felhörrenek: azt ne mondja kedves, hogy megint nem sikerült legyártani. Reakció: de, sikerült -- hiszen értesítettek róla -- viszont nem stimmel a nevem.
No, itt kezdett a sikító frász kerülgetni.
Mondom neki: mi nem stimmel?
Válaszolni elfelejt.
Telefonál.
Sétál.
Majd letesz elém egy ugyanolyan kártyát, ugyanazzal a névvel, amit elvettek anno domini húszezer éve két hónapja.

Idegbeteg módon felröhögtem. Reakció: kívánok-e panaszt tenni? Kívánom-e, hogy újra gyártsák a kártyát?
Nem kívántam -- ki a fasznak van ideje ezzel szórakozni még többet.

Kedélyesen elbúcsúzok, és még hallom, hogy a kártyát egyébként nem kellett volna bevonni -- de engem ez már nem érdekel.

Én megtettem mindent.

Eddig vártam az sms-t.
Most már elmegyek aludni.

(Naná, hogy már tudom, hogy felvettek.)

Gyogyós leszek -- mindjá' papírom is lesz róla...

Megvolt.
Szép volt.
Jó volt.
Elég volt.

Baszott fáradt vagyok.

Gondoltam leírom a történéseket -- aztán inkább abbahagytam.

Szóval, 17 óra múlva férjes asszony leszek. Tök gáz ezt így leírni.

Kb. 3 hónapja várom, hogy megmozdul bennem valami ettől a ténytől, de nem, semmi sem történik a lelkemben. csak aggódom és idegeskedek folyamatosan, hogy ez az esküvő tényleg olyan legyen amire Újapád vágyott/vágyik -- elvégre érte van az egész. Remélem sikerül. 

Nos, egy dologra jó volt ez az esküvő: megmutatta, hogy kire számíthatok az életben és kire nem. A baráti kör erős szelekciót élt meg -- én pedig csalódást.

De nem baj! Nem ez volt az utolsó...

 

Na jó most már senki sem menekül megsemmisítő szavaim elöl :))))
Hallotta a jó nép új sztár születik !!:)
Aki nem hiszi járjon utánna csak mindenkinek ajánlani tudok egy remek művet
Aki már elkárhozott és annak is aki még nem :))))
De egy szó mint száz ha nem vakok a kiadók bomba siker lesz :))
Ja jogdijból uj kis kuckó lesz és szép jövö :)) nekünk meg jól eső érzés
és meleg készfogás , de ez jó mert egy jó embernek , egy tehetséges embernek sikerülni fog :)))
Pusza mama :) itt vok én is :))

Már régóta tervezgetem, hogy megkérem a kedvesemet arra, hogy írhaassak ide.

Most végre ír6ok!

 

Csak annyit tudok írni, hogy nagyon szeretem ezt a kiccsajt, mert ő az kivel éveket élte együtt gondolatban. Úgy, hogy Ő sem tudott róla! Amikor megkaptam a meghívást a wiw-re akkor Ő volt az első akit megkerestem és igazából nem tom, hogy mér!

Szeretem!!!! És már régóta!!!

Ő nem tuggya, de mostmá igen!

Mindég szeresni fogom és bassza meg!!!!

 

                                                              Ez voltam én!

                                                                                                Mogyi

Nos. Rc bezárt 10-kor. Mi pedig a hasunkban néhány szelet pizzával, a fejünkben néminemű alkoholla és az oldalunkon Csonggal átvonultunk a Kedvenc Virágszálamhoz és a Férjéhez. No és persze a Gyermekhez elújságolni a Nagy Hírt -- és begyűjteni a párastopot, amit 3 napja mindketten képtelenek voltunk hazacsempészni.

Mialatt mi nők trécseltünk, illetve Virágszál próbálta a Gyermeket lefektetni a pasik a konyhában vedeltek. A Gyermek persze nem aludt, mi pedig megbeszültük az elmúlt néhány óra történését, majd Virágszál feltette a Neves kérdés másik felét:
V: Ő nem veszi fel a tiédet?
Sz: Milyen igazad van! -- majd kivágtattam a dohányzó (vedelő) szekcióhoz és kinyilatkoztattam:
Sz: Apa! Te is legyél kötőjeles! Neked se legyen jobb...
M: Rendben.... Na szóval, ha te leszel a körösztapja, akkor őt is Csongnak (is) fogják hívni. Mert azt úgy kell!
Cs: Kicsit gondolkodjál már, lesz neki egy eleve hosszú vezetékneve, mert ti hülyék vagytok és akkor még pluszba két neve legyen?
Sz: He? Ti milyen faszságot hordtok itt összevissza?
Mire a Férj röhögve: Éppen a gyerek nevét beszélik meg.

Sz: Aha. Milyen gyerek?
M: Hát a miénk!
Cs: Én leszek a keresztapja!
Sz: Ki mondta, hogy meg lesz keresztelve?!
M: Meg lesz.
Sz: Nem.
M: De igen.
Sz: Minek?
M: csak.
Sz: Oké, ez komoly érv. Konkrétan nem értem, hogy minek. Egyikünk sem vallásos. És különben is, régen a keresztszülőségnek volt funkciója, ha a szülők  meghaltak, a keresztszülők lettek a gyámok.
Cs: Igen, és ha ti meghaltok én fel is nevelem a kölyköt.
Sz: Nem adom egy elmebeteg psziho- és szociopata kezére a fiam!!!!
Cs: Mért?! Tudod milyen nagyszerű tömeggyilkost csinálnék belőle?!
M: Látod, mondtam én, hogy fiú lesz, kell a te neved is Csong
Sz: Nevekben nem vitázunk, ha fiú akkor Káin...
M: Na azt már nem!!
Cs: Ki is itt az elmebeteg?!
Sz: Na jó ezen még lehet variálni, de nekem tetszik, és ha lány akkor Lilith...
M: Ez tetszik, jöhet.
Cs: Ezt jól meggondoltad? Nomen est Omen...
Sz: Tudom. Az első asszony és az első férfi.
Cs: Az első boszorkány és az első gyilkos...
Sz: Állj!!! Most közlöm, ha belém dumáljátok a kölyköt, lefújom az esküvőt!
M: Miért?
Sz: Gondolod csak ti akartok, bebaszni?! Én is bulizni akarok, hülyére inni magam, meg hasonlók!!! Egyébként nem akarjuk végre haza húzni a belünket?!

És akkor haza húztuk.

Szóval ülünk az Rc-ben.
Újapáddal rádöbbenve, hogy ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon -- csakhogy idézzem a klasszikust egy kissé.

Ildnek új témája akadt:
I: Mi lesz a neved?
Sz: Mi lenne? van nekem nevem. Kaptam az apámtól.
M: Nem kell a nevem?!
Sz: Nem. Kurva hosszú. Tartsd meg magadnak.

Méla kuss. Aztán röhögés. Szerintem téma lezárva, majd Újapád megszólal:
m: Akkor legyél Mné.(neeeeem, nem diszkrét vagyok, konkrétan így gondolta) Így rövid, egy szavad sem lehet!
Sz: Nem leszek né!!!
M: Naaaa, csak egy kicsit.
I: Ha a neveddel nem jelzed akkor minek az egész?
Sz: Hát de ugye?!
M: Na látod! Másik név kell! és tulajdonképpen megtarthatod a sajátod is. lécciléccilécciiiiiiii.
Sz: Jézusom, hagyd abba, mert lehánylak!
I: Figyi! akkor csak a vezetéknevét vedd fel!
Sz: De nekem kell a sajátom -- azt már úgy megszoktam!
I: Akkor marad a kötöőeles...
M: Az még jól is hangzik, hallgasd...

És az  egész brancs elkezdi próbálgatni, tisztára, mint a hülye gyerekek. A részeg hülygyerekek.

Sz: Oké, elég volt!!!!!!!!!!!!! Jöhet a kötöjeles.

Na így lesz mégis csak hosszúnevem.

Kibaszottul elegem van!!!!!!!!!!!!!!!

Extra méretnek számítok.
-- ezért nincs rám fűző
-- ezért kb. 3-szorsába kerül a ruhám, mint eredetileg.

Menyasszonynak számítok.
-- ezért vehetek egy rohadt cipőt, qrva drágán, amit soha többé nem veszek fel.
-- ezért kb. 140-be kerül, hogy egy rohadt éjszakára felöltözzek.
-- ezért spórolunk a vőlegényen(rajta legalább lehet)

Különcnek és csorónak számítok.
-- ezért (vagy nem, a faszom se tudja), de tegnap lemondták a kaját.
-- ezért hülyének néz minden kajarendelősizé, ha meghallja a menüt, aki nem az kétszer annyit kér mint akik lemondták. mondjuk ez  még mindig olcsó.

Büszkének számítok. vagy hülyének.
-- ezért nem fogadom el, illetve nem kérek segítséget
-- ezért nem kérem számon a felajánlott biztosra mondott segítséget (+ mert előrelátó vagyok)
-- ezért fogok megőrülni
-- ezért fogunk becsődölni

és a bónusz: igényeim vannak. nem túl nagyok.

Mi a qrva isten kerül egy rohadt tortában 70000-be ha esküvőről van szó???????????

Szóval elkezdtünk vitázni, aztán megegyeztünk a következőben:

I. szertartás
II. ebéd a családdal
III. buli a haverokkal

Egészen addig elégedett voltam, amíg ki nem számoltam nagy hirtelen, hogy a szűk család 29 fő.
Félórás töprengés után arra jutottam, hogy olcsóbb (hiába csórók vagyunk még mindig) egybe csapni egy helyre az egész dolgot.

A helyszín kézenfekvő volt: RC, amikor az izzadt agyúak eljutottak odáig, hogy az árkádok alatt, a Szexshop előtt milyen jól nézne ki a szertartás, akkor már kezdett nekem is tetszeni a dolog.

Majd Ild rátért a szerinte kardinális kérdésre, hoogy akkor mikor is lesz a frigy? Válaszként baromi tehetségesen vonogattam a vállam Újapáddal együtt. A főszervezővé előlépett lelkes nem egyszerű szőke picsa erre elővette a naptárát, és neki állt kérdezősködni.
-- Március?
-- Én költségvetek nem lest időm, és persze az árát is össze kéne addig hozni.
-- Oké, március kilőve. Április?
-- Felvételizem.
-- Mikor?
-- Valamikor 10. és 20. között...
-- Oké, 20. után... az első szombat 21. Jó lesz?
-- Hűlye picsa! Ne szórakozz! Egyébként, ha hagytad volna befejezni, akkor tudnád, hogy utána megyünk ki Szlovákiába a rokonokhoz.
-- Aha. Akkor... akkor május 5.! Akkor már csak ráérsz?!!
-- Rá bazd meg! Most boldog vagy?!!
-- Igen. Géééééé! Kérek egy kört!

Hát így lett meg az időpont.

Na, szóval. Sikerült eljutnom idáig is -- igaz nem fél 2 van hanem 3 órával több, de legalább elkezdem.

Furcsa dolog... tudom, hogy csütörtök volt. Kicsit gondolkodom, akkor még azt is, hogy pontosan hányadika (azt hiszem február 1.) és egyszer csak belém villant, hogy össze kéne házasodnunk. Két napig rágtam, majd szombat éjjel ki is esett a számon:
-- Apa, házasodjunk össze!
-- Jó.
Ezzel eldöntött tény lett a dolog -- és mint aki jól végezte dolgát elaludtam.

Másnap valahogy össznépi gyűlés alakult ki az irodámban. Először jött Ild, majd Csong és a Sas beköpte nekik, hogy mi a nagy helyzet. Persze egyből letámadtak időpontügyileg, mire én rezignáltan közöltem, hogy majd egyszercsakhirtelen. Mindenki baromian örült, és Ild elmerengve közölte, hogy egy hete ezen gondolkodik, hogyan mondja meg nekünk, hogy össze kéne házasodnunk -- mert ő érzi. Majd megbeszéltük, hogy ennek örömére iszunk egyet az RC-ben este. Aztán mi elmentünk Újapáddal fodrászhoz.

Mire RC-be értünk már tisztességesen kitágult a társaság tudata. Orsi (azt hiszem őt nem ismered, elmebeteg kis családunk egyik régi-új tagja) közölte, hogy koszorúslány akar lenni -- én persze felfortyantam, mert hát mégis minek??? Elvégre én 4 fős esküvőre gondoltam.
Újapád szépen csendben halkan megjegyezte:
-- Én meg nem
És akkor elindult egy kissebb fajta hógolyó, amiből már volt lavina is, de azt gyorsan legyűrtem -- azt nem mondom, hogy könnyen.

Gyerek valamit elbasztam (most még így gondolom):

Férjhez megyek.

Szörnyű volt ezt így leírni.

Szóval aTe cikked:

Alapjáraton azért egyetértek – csak bizonyos dolgokra „mennék rá” J

„Készítettek felmérést a felvételizők között arról, milyen indíttatásból választják az adott szakot. Érdeklődésből – volt rá a legtöbb válasz. Ezt én nem hiszem.”

Tudod miért nem hiszed? Mert már nem vagy az a korosztály. Már van a hátad mögött néhány év tapasztalat, te már tanultál olyat ami „divatos” volt. (Kíváncsi lennék, hogy miért? Te akartad? A szüleid erőltették? Netán érdekelt?)

Bizonyára közre játszik a pénz is – ez már az ő örökségük, ebbe születtek. Tisztelet az olyanoknak, mint pl. az öcsém. Aki 8 éves kora óta tanár akar lenni – ergo 28-án beiratkozik az egyik „divatos” szakra: bölcsész lesz.Egyszóval: miért ne érdekelhetné őket bármi ami „divatos”?Lehet, hogy csak olyasmi érdekli amihez ez az út.Bevallom én még nem találkoztam olyan tinivel aki élt-halt (pl.) a kutatóbiológiáért.Persze biztosan van ilyen is.

„Mi másban legyen az egyik legnagyobb örömforrásom, mint a munkámban?”…
…” Hát nem ez a cél?” Erről Szent-György Albert gondolata jut eszembe (az első memoriter amit a gimiben kommunikációból tanultam):
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog."

Szép gondolat. És igaz. Legalábbis annak kéne lennie.

Mert a „cél” ez.

Na Granca akkor ezt most neked:

"Arky:

Szingli-tangli

avagyaz Élet Trendi, de hol marad a Nő? 

A Szingli – jelenség

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi is lehet ez a "Szingli" - dolog.
Mit dolog... JELENSÉG!!
Én azt hiszem a Szingli mint szó, a "Vénlány"- kifejezésből transzformálódott át a mai modern köztudatba.
Hiszen többnyire egy egyedülálló, általában a húszas évei végén - harmincas évei elején járó nőről van szó.
Nem beazonosítandó AZ EGYEDÜLÁLLÓ NŐ -vel!  Inkább ennek egy eléggé szűk rétege az, amiről beszélünk.
Munkamániás, karrierista, akinek nem fontos igazából semmi, ha nem a vélt, vagy valós társadalmi és egyéb ranglétrák csúcsainak meghódításával kapcsolatos! Na és persze Vele.. Mert mindezek erőteljes mozgatórugója a túlfejlett EGO, amely akadálynak tekint minden földi, vagy érzelmi kötődést.
Persze ez most egy kissé túlzás, bár szerintem koránt sem annyira, mint sokan gondolják.
Jó dolog Szinglinek lenni?
Normális? Elfogadható??
Leginkább úgy gondolom, hogy nem.
Ők leginkább úgy gondolják, hogy igen.
Hogyan lehetne rendet tenni ebben a fejetlenségben?
Gondolkodjunk el egy kicsit....
Végül is mi abban a normális, ha egy egészséges biológiával működtetett Nő nem keresi a tartós párkapcsolatokat?
Mélyebb értelmét az ember lényegének, mint például szerelem, gyermek, család.... ÉRZELMEK!
De erről majd kicsit később...

Bio - Szinglizmus

Tudományosan megalapozott tény, hogy az EMBER TÁRSAS LÉNY!
A Szingli nem az.
Akkor a Szingli nem is Ember???
Deeeee.... Ez azért kétségbevonhatatlan tény.
Sőt!!
A Szingli NŐ!
Biológiai értelemben persze.
Mert a Szinglik életében az utódnemzés probléma. Nem testi fogyatékossága miatt, nem a "gyártási folyamat" utálata miatt, hanem a TÉNY miatt, hogy a gyermek korlátozó tényező!
Ki látott már olyan céltudatos, komoly, tudja mit akar az életben nőt, akinek egy vagy több gyermeke van...?
Senki.
Ha egy Szinglinek gyermeke van, akkor azt örökölte, kölcsönkapta, vette, de a legritkább esetben szülte!
Azért engem ez valamelyest meg is nyugtat.
Hiszen.
Ha a Szingli szaporodásképtelen? Akkor nem is örökíti tovább ezt a felettébb szokatlan életformát...
Így hát lassan ki is fog halni!
Na de mi van akkor, ha ez a jelenség Ragály?????!!
Nos, ebben az esetben embertársaim, veszélyben a Jövőnk!
Hiszen nem lesz senki, aki továbbvigye az Emberiség fejlődésének fáklyáját, történelmünkben először. Bár a tudomány előrelátó, gyors ütemben fejlődik,....azt hiszem ezt is megoldja.
Klónozás?
A genetikai kalandozások már most eléggé előrehaladottak ahhoz, hogy komolyan aggódjak
Én azt hiszem megtiltanám a Szinglik klónozását. Az evolúció kiselejtezi mindazt, ami életképtelen, genetikai hulladék. Könyörtelenebbül, mint én az összefirkált papírlapokat
Pedig azért ebben a kérdésben nincs kegyelem! Lehet, hogy pazarlás, de nem tudok rajzolni, írni olyan lapra, amit egyszer, (akármilyen kicsit is) de összefirka-irkáltam!

El tudja valaki képzelni azt a világot, ahol csak Szinglik élnek???!
Huuuu......
Itt felvetődik bennem egy kérdés.Vajon létezhetnek férfiben is Szinglik? És ha igen, akkor mi a különbség a férfi és a női szingli között?
Tényleg csak arról van-e szó, hogy a szerepek mást mondatnak arról a férfiről, aki harminc évesen még nem nős, nincs gyermeke, és az anyagias gondolkodás felé hajlik? (persze csak ha mindezt azért teszi, hogy majd ha családot alapít, ne kelljen a karrierével foglalkoznia.) Bár ne feledjük, hogy egy férfi akár ötven éves is lehet, mikor nyugodt szívvel gondol egy fiatal feleségre és gyermeknemzésre - nevelésre. Egy szingli Nő ezt a biológiája miatt NEM teheti meg! És azt hiszem ez egy lényeges különbség!
És megint megtaláltuk az egyik fontos pontot a kulcskérdésünkben.

Társadalmi Szinglizmusok

Szerintem először vizsgáljuk meg azt, hogy honnan is eredhet ez a "Szingli-jelenség". 

A férfiak elnyomták a Nőket. - Ezt egyelőre kezeljük tényként. Én hiszek a társadalomkutatóknak!
A Nők harcolni kezdtek a jogaikért.
Megkapták.
Nem volt jó.
Továbbharcoltak...
Elérték amit akartak.
De!
Még most sem jó...tovább harcolnak.

És ez most jó Nekik? Jó Nekünk férfiaknak? Jó a családnak, gyermekeknek?
Szerintük az.
Legalább is ezt hiszik!
Szerintem is.
Egy bizonyos mértékig... De ez? Ez már shock...
Mert összeolvadnak a társadalomban a Férfi és női szerepkörök. A Férfiak elnőiesednek...a Nők elférfiasodnak.
Szerintem ez lehet sok minden, de nem az  emberi faj létezésének végcélja!
Folyamat vége: Emancipilin túladagolás!
Eredmény: Szinglik.

Tehát a Szingli egy túlemancipálódott, majdnem férfi!
Háát...nem túl biztató.

Egy Szinglinek sokkal könnyebb azt mondania, hogy:
"Ebben a gazdasági, társadalmi helyzetben, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy az érzésekkel - érzéseimmel foglalkozzak! Majd ha lesz biztos anyagi háttér, megélhetési gondok nélkül, autó, lakás, egzisztencia!! Majd akkor lesz párkapcsolat is."

De ez miért csak ilyen későn fogalmazódik meg bennük ennyire erőteljesen???? Hiszen ha tudatosan erre készül egy nő, akkor harminc évesen ezekkel az "anyagias gondolataival" már le is számolt. S valószínűleg kényelmesen irányítgatja a saját üzletét, életét...
De nem!
A Szinglinek ez így harminc körül fogalmazódik meg!
Azt hiszem, ez valamiféle Szinglisztikai sajátosság lehet.
Vagy csak a felvett férfiszerepekben megélt csalódások, és az ezek nyomában kialakult félelmek miatt van így.
Mert igazából valódi! NŐ akar lenni...ízig-vérig nő.
Csak ezt nem teheti meg, hiszen akkor felzabálná őt az egész világ! Beleposhadna egy szarul sikerült házasságba, szülné a gyerekeket, házimunka, főzés, takarítás, férjfoltos alsók mosása... és nem tehetne semmit ez ellen, mert FÜGG anyagilag, családilag, gyerekileg,...ne adj isten érzelmileg...
Így maradnak ezek rémálmokkal teljes vágyálmok számára. A félelmei miatt.
Tehát marad a munka. A kemény hajtás, hogy elkerülje mindezt. A munka amit szeret, mert szeretnie kell a túlélésért!
Jó esetben persze valóban jó és szereti is...rosszesetben annyit szuggerálja és rémisztgeti önmagát, hogy meggyőződésesen szeretni fogja.
És ezt szívvel - lélekkel el is hiszi!
Tehát önámít, önsanyargat és csal.... Csapda: Ez azért rossz, mert elhiteti veled azt is, amit önámít! Gyönyörű szappanbuborékot suttog köréd, és mikor rájön önnön csalására ki is pukkasztja. Valami mindig visszarántja őt a földre, Veled együtt! Csak te esel általában nagyobbat.

ui.: Lehet, hogy a Szinglik lábai alatt koncentrált a gravitáció? Az általános földi érték sokszorosa???
Ennek utána kellene járni!

A Szingli és az érzelmek

Persze joggal kérdezheti bár ki ezek után, hogy mitől is félne egy Szingli...
Leginkább az érzelmektől.
Ez az első számú közellensége!
Valami.. amit olyan mélyre ásnak el Önmagukban, hogy képtelenség tartósan felszínre hozni,  kicsikarni bármelyikből is..
Persze ideig-óráig működhet. Viszont.
Amint tudatosulni látszik az állapot, mindig megfutamodás a vége!
Hiszen az érzelmi kötődések is legalább annyira veszélyesek, mint egy gyermek.
Lekötöttség.
Láncok..
Béklyók!
AKADÁÁÁLYYYY!!!!!!!!!!
Elő a hideg-melegvágót, vagy BÁRMIT! és nyissz.
Szingli megy, nyomában elgázolt lelkek. A Szingli csapda minden érzésekkel bíró normális férfinak!
Hiszen az ember számára a kötődés A TERMÉSZETES állapot. És így ez az amit elvárhatna a másiktól is.
És persze ezzel a gondolatmenettel ítéli magát lelkihalálra!

Hogyan hódítsunk Szingliket?

Nos.
Az első és legfontosabb dolog, hogy SOHA ne álltassuk magunkat azzal, hogy ez sikerülhet!
A jó kezdet: Legyél Macsó.
Bár a tapasztalataim azt mondatják velem, hogy ez még így is nagyonnn kevés, egy Szingli teljes körű meghódításához.
Hiszen a cél a totális győzelem. Megszerezni és magunk mellett megtartani a Nőt!

Macsóságok: Magabiztosság, sárm, (nem kell szépfiúnak lenni ahhoz, hogy egy szingli felfigyeljen Rád!) céltudatosság, legyél jófej, jó humorral.
A pénztelenség nem gond. A Szingli úgy sem gondol bele néhány forró éjszakánál többet, egyetlen kapcsolatba sem. De persze ha van a zsebedben mindig elég költenivaló, az egy idő után határozottan pozitív tulajdonsággá nőheti ki magát!
Arra utaló finom jelzésként értékeli, hogy te egy stabilan a saját lábadon álló személy vagy, aki nem függ másoktól.
A Szinglinek nem fontos, hogy mindent Te fizess mindig és mindenhol. Hiszen mibenlétéből eredően a függetlensége az anyagi függetlenségre is kiterjed.

Az első csapda: a gyengeség jelei!
Ez a pont az ami a legtöbb csapdát és veszélyt jelenti bárkinek, aki kicsit is ez emberi mértékű gondolkodás és érzelemvilág felé hajlik. Nem megengedhető egy Szingli meghódításakor, hogy egy kicsit is elbizonytalanodj, netalán elgondolkodj a dolgokon!
A Szingli egy nagyon spontán lény. És ez az amit elvár mindenkitől, hiszen az Ő felfogása szerint minden más csak félrevezetés, csalás, hazugság, BECSAPÁS!
Igen..... a Szingli ennyire fél. Vegyünk egy példát.
Szingli - Elmegyünk ma este moziba XXX- filmet megnézni? - ez egy szimpla kérdés lehetne. De ne tévesszen meg senkit!
Mi lenne a reakció egy normális férfitől?
Tegyük fel, hogy ez a film nem az a kategória, amit mindenképpen látni szeretnénk. A nő kérdéséből az tűnik elő, hogy Ő viszont szeretné megnézni.

Válasz. (spontán reakció,kb.20 mp. gondolkodás után) - Ha szeretnéd megnézni ...menjünk.

Rossz válasz. Miért gondolkodtál el, egy teljesen szimpla kérdésen?
Bizonytalanság, határozatlanság =életképtelen férfi.
Holott a gondolkodás általában a megfontoltság jele. A mérlegelésé!
E miatt még senki nem lesz határozatlan, önállótlan! Csak nem szeretne az ember feleslegesen elhamarkodott, rossz döntéseket hozni.
Azokat a szavainkat, hogy : ha; talán; esetleg; lehet; ...stb. teljesen töröljük a gondolatainkból!
A Szingli csak két választ tud értékelni bármilyen kérdésére!
Igen - Nem
Ez amiből választhatsz! Ez határozott, egyenes, őszinte.
És ebben van valamilyen kicsavarodott igazság, logika, következetesség. Bár szerintem az élet azért nem ennyire fekete-fehér.
Fontos: Ne felejtsd el azt, hogy Ő is Nő!  A lelkének legmélyén valahol... Nagyon szeretne kicsit gyenge nő lenni, akit egy erős férfikar tart biztonsággal a karjaiban.
És arról álmodik, hogy szerelmes!

A második csapda: az, hogy ez nem működik nála. Így aztán ha néha! arra ragadtatja magát, hogy ezt el is árulja neked, értsd úgy, hogy ez az elkövetkező 60 percre érvényes igazság! S mire felkel a nap, ő is felkel az ágyadból.
Fürdés, smink, MOBIL!!!!!!, hedszet, és az imádott és gyűlölt munka!
Nos. Ebben a képben Te már nem vagy jelen. De ha ott ugrálsz a szemei előtt, akkor is csak egy problémahalmazként fog kezelni-lekezelni...kedvesen és határozottan. (nagyon jó Diplomata!)

KÖNYÖRGÖM!!!
Legyenek a Nők végre NŐK!
Nekem ne játsszák el a kemény macsónőt, akinek minden okosság a kisujjában van, akik nyolc lábbal állnak biztosan a földön, és a szárnyaiknak még csak egy kicsi csökevényként sem képesek megmutatni a Világnak! Mert akkor már csak az öltöny, nyakkendő, lakkcipő hiányzik ahhoz, hogy valóban férfinak látsszon bármelyikük.
(De az is lehet, hogy a Szinglik Világuralmi Párt Földalatti Szövetsége már elkezdte a genetikai kísérleteket az irányban, hogy hogyan lehetne minél hamarabb szakáll-bajusz- és mellkas szőrt növeszteni!...esetleg penis-t...mert úgy az igazi! )

Nem vagyok soviniszta.
Csak kétségbeesett!
Én szerelmet akarok, EGY NŐT...gyerekkel, családdal!
Szinglik haza! Szinglik haza! 

Szinglivolúció!!!!!! :o))"

 

igazi blogba való übergáz