El nem küldött levelek

Már régóta tervezgetem, hogy megkérem a kedvesemet arra, hogy írhaassak ide.

Most végre ír6ok!

Csak annyit tudok írni, hogy nagyon szeretem ezt a kiccsajt, mert ő az kivel éveket élte együtt gondolatban. Úgy, hogy Ő sem tudott róla! Amikor megkaptam a meghívást a wiw-re akkor Ő volt az első akit megkerestem és igazából nem tom, hogy mér!

Szeretem!!!! És már régóta!!!

Ő nem tuggya, de mostmá igen!

Mindég szeresni fogom és bassza meg!!!!

                                                              Ez voltam én!

                                                                                                Mogyi

Nos. Rc bezárt 10-kor. Mi pedig a hasunkban néhány szelet pizzával, a fejünkben néminemű alkoholla és az oldalunkon Csonggal átvonultunk a Kedvenc Virágszálamhoz és a Férjéhez. No és persze a Gyermekhez elújságolni a Nagy Hírt -- és begyűjteni a párastopot, amit 3 napja mindketten képtelenek voltunk hazacsempészni.

Mialatt mi nők trécseltünk, illetve Virágszál próbálta a Gyermeket lefektetni a pasik a konyhában vedeltek. A Gyermek persze nem aludt, mi pedig megbeszültük az elmúlt néhány óra történését, majd Virágszál feltette a Neves kérdés másik felét:
V: Ő nem veszi fel a tiédet?
Sz: Milyen igazad van! -- majd kivágtattam a dohányzó (vedelő) szekcióhoz és kinyilatkoztattam:
Sz: Apa! Te is legyél kötőjeles! Neked se legyen jobb...
M: Rendben.... Na szóval, ha te leszel a körösztapja, akkor őt is Csongnak (is) fogják hívni. Mert azt úgy kell!
Cs: Kicsit gondolkodjál már, lesz neki egy eleve hosszú vezetékneve, mert ti hülyék vagytok és akkor még pluszba két neve legyen?
Sz: He? Ti milyen faszságot hordtok itt összevissza?
Mire a Férj röhögve: Éppen a gyerek nevét beszélik meg.

Sz: Aha. Milyen gyerek?
M: Hát a miénk!
Cs: Én leszek a keresztapja!
Sz: Ki mondta, hogy meg lesz keresztelve?!
M: Meg lesz.
Sz: Nem.
M: De igen.
Sz: Minek?
M: csak.
Sz: Oké, ez komoly érv. Konkrétan nem értem, hogy minek. Egyikünk sem vallásos. És különben is, régen a keresztszülőségnek volt funkciója, ha a szülők  meghaltak, a keresztszülők lettek a gyámok.
Cs: Igen, és ha ti meghaltok én fel is nevelem a kölyköt.
Sz: Nem adom egy elmebeteg psziho- és szociopata kezére a fiam!!!!
Cs: Mért?! Tudod milyen nagyszerű tömeggyilkost csinálnék belőle?!
M: Látod, mondtam én, hogy fiú lesz, kell a te neved is Csong
Sz: Nevekben nem vitázunk, ha fiú akkor Káin...
M: Na azt már nem!!
Cs: Ki is itt az elmebeteg?!
Sz: Na jó ezen még lehet variálni, de nekem tetszik, és ha lány akkor Lilith...
M: Ez tetszik, jöhet.
Cs: Ezt jól meggondoltad? Nomen est Omen...
Sz: Tudom. Az első asszony és az első férfi.
Cs: Az első boszorkány és az első gyilkos...
Sz: Állj!!! Most közlöm, ha belém dumáljátok a kölyköt, lefújom az esküvőt!
M: Miért?
Sz: Gondolod csak ti akartok, bebaszni?! Én is bulizni akarok, hülyére inni magam, meg hasonlók!!! Egyébként nem akarjuk végre haza húzni a belünket?!

És akkor haza húztuk.

Szóval ülünk az Rc-ben.
Újapáddal rádöbbenve, hogy ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon -- csakhogy idézzem a klasszikust egy kissé.

Ildnek új témája akadt:
I: Mi lesz a neved?
Sz: Mi lenne? van nekem nevem. Kaptam az apámtól.
M: Nem kell a nevem?!
Sz: Nem. Kurva hosszú. Tartsd meg magadnak.

Méla kuss. Aztán röhögés. Szerintem téma lezárva, majd Újapád megszólal:
m: Akkor legyél Mné.(neeeeem, nem diszkrét vagyok, konkrétan így gondolta) Így rövid, egy szavad sem lehet!
Sz: Nem leszek né!!!
M: Naaaa, csak egy kicsit.
I: Ha a neveddel nem jelzed akkor minek az egész?
Sz: Hát de ugye?!
M: Na látod! Másik név kell! és tulajdonképpen megtarthatod a sajátod is. lécciléccilécciiiiiiii.
Sz: Jézusom, hagyd abba, mert lehánylak!
I: Figyi! akkor csak a vezetéknevét vedd fel!
Sz: De nekem kell a sajátom -- azt már úgy megszoktam!
I: Akkor marad a kötöőeles...
M: Az még jól is hangzik, hallgasd...

És az  egész brancs elkezdi próbálgatni, tisztára, mint a hülye gyerekek. A részeg hülygyerekek.

Sz: Oké, elég volt!!!!!!!!!!!!! Jöhet a kötöjeles.

Na így lesz mégis csak hosszúnevem.

Kibaszottul elegem van!!!!!!!!!!!!!!!

Extra méretnek számítok.
-- ezért nincs rám fűző
-- ezért kb. 3-szorsába kerül a ruhám, mint eredetileg.

Menyasszonynak számítok.
-- ezért vehetek egy rohadt cipőt, qrva drágán, amit soha többé nem veszek fel.
-- ezért kb. 140-be kerül, hogy egy rohadt éjszakára felöltözzek.
-- ezért spórolunk a vőlegényen(rajta legalább lehet)

Különcnek és csorónak számítok.
-- ezért (vagy nem, a faszom se tudja), de tegnap lemondták a kaját.
-- ezért hülyének néz minden kajarendelősizé, ha meghallja a menüt, aki nem az kétszer annyit kér mint akik lemondták. mondjuk ez  még mindig olcsó.

Büszkének számítok. vagy hülyének.
-- ezért nem fogadom el, illetve nem kérek segítséget
-- ezért nem kérem számon a felajánlott biztosra mondott segítséget (+ mert előrelátó vagyok)
-- ezért fogok megőrülni
-- ezért fogunk becsődölni

és a bónusz: igényeim vannak. nem túl nagyok.

Mi a qrva isten kerül egy rohadt tortában 70000-be ha esküvőről van szó???????????

Szóval elkezdtünk vitázni, aztán megegyeztünk a következőben:

I. szertartás
II. ebéd a családdal
III. buli a haverokkal

Egészen addig elégedett voltam, amíg ki nem számoltam nagy hirtelen, hogy a szűk család 29 fő.
Félórás töprengés után arra jutottam, hogy olcsóbb (hiába csórók vagyunk még mindig) egybe csapni egy helyre az egész dolgot.

A helyszín kézenfekvő volt: RC, amikor az izzadt agyúak eljutottak odáig, hogy az árkádok alatt, a Szexshop előtt milyen jól nézne ki a szertartás, akkor már kezdett nekem is tetszeni a dolog.

Majd Ild rátért a szerinte kardinális kérdésre, hoogy akkor mikor is lesz a frigy? Válaszként baromi tehetségesen vonogattam a vállam Újapáddal együtt. A főszervezővé előlépett lelkes nem egyszerű szőke picsa erre elővette a naptárát, és neki állt kérdezősködni.
-- Március?
-- Én költségvetek nem lest időm, és persze az árát is össze kéne addig hozni.
-- Oké, március kilőve. Április?
-- Felvételizem.
-- Mikor?
-- Valamikor 10. és 20. között...
-- Oké, 20. után... az első szombat 21. Jó lesz?
-- Hűlye picsa! Ne szórakozz! Egyébként, ha hagytad volna befejezni, akkor tudnád, hogy utána megyünk ki Szlovákiába a rokonokhoz.
-- Aha. Akkor... akkor május 5.! Akkor már csak ráérsz?!!
-- Rá bazd meg! Most boldog vagy?!!
-- Igen. Géééééé! Kérek egy kört!

Hát így lett meg az időpont.

Na, szóval. Sikerült eljutnom idáig is -- igaz nem fél 2 van hanem 3 órával több, de legalább elkezdem.

Furcsa dolog... tudom, hogy csütörtök volt. Kicsit gondolkodom, akkor még azt is, hogy pontosan hányadika (azt hiszem február 1.) és egyszer csak belém villant, hogy össze kéne házasodnunk. Két napig rágtam, majd szombat éjjel ki is esett a számon:
-- Apa, házasodjunk össze!
-- Jó.
Ezzel eldöntött tény lett a dolog -- és mint aki jól végezte dolgát elaludtam.

Másnap valahogy össznépi gyűlés alakult ki az irodámban. Először jött Ild, majd Csong és a Sas beköpte nekik, hogy mi a nagy helyzet. Persze egyből letámadtak időpontügyileg, mire én rezignáltan közöltem, hogy majd egyszercsakhirtelen. Mindenki baromian örült, és Ild elmerengve közölte, hogy egy hete ezen gondolkodik, hogyan mondja meg nekünk, hogy össze kéne házasodnunk -- mert ő érzi. Majd megbeszéltük, hogy ennek örömére iszunk egyet az RC-ben este. Aztán mi elmentünk Újapáddal fodrászhoz.

Mire RC-be értünk már tisztességesen kitágult a társaság tudata. Orsi (azt hiszem őt nem ismered, elmebeteg kis családunk egyik régi-új tagja) közölte, hogy koszorúslány akar lenni -- én persze felfortyantam, mert hát mégis minek??? Elvégre én 4 fős esküvőre gondoltam.
Újapád szépen csendben halkan megjegyezte:
-- Én meg nem
És akkor elindult egy kissebb fajta hógolyó, amiből már volt lavina is, de azt gyorsan legyűrtem -- azt nem mondom, hogy könnyen.