El nem küldött levelek

2007. augusztus 8. hajnali fél egy (talán) hazaértem az LGT koncertről. Újapád kitámasztott szemekkel vár, mert hátha éhesnyűgösfáradtálmosszeretgetősjajdefájalábam érzésem van meg csak úgy is.

Kilelkendezem magam miközben kapok vacsit és lábmasszázst majd megkönyörülök rajta és hagyom aludni. Én persze nem tudok, mert még csak fél kettő számomra tök korán van az alváshoz, ergo: nézem a TV-t.

Egyszer csak furcsa érzés kerít a hatalmába: valami nem stimmel. először azt hiszem csak túl vagyok pörögve, majd feltünik, hogy valami nagy izé köröz a csillár körül. nézem, nézegetem majd úgy döntök ez egy olyan vészhelyzet amihez férfiember kell:
-- Apa! Bejött egy madár...
-- Mi?
-- Mondom, ott köröz fent!
-- Nem madár az, hanem rosszabb.
-- .... Ekkora pók nincs!
-- Hülye!!! Denevér.
-- Azt mondtad rosszabb, mint a madár. A pók rosszabb, mint a madár, a denevért meg ki nem szarja le! Kirakod?
-- Ja.

Mondanom se kell baszott lelkes volt. Én közben tök jól szórakoztam, bár némileg zavart, hogy időnként egy félmeztelen tetovált nyurga ürge törölközővel hadonászik a TV előtt és ezért nem látok rendesen, de hát a cél szentesíti az eszközt -- kibírtam.

Egyszer csak szép nagy koppanás -- és a denevér eltünt. Itt egy kicsit megijedtem, azt hiszem össze is húztam magam az ágyon és szurkoltam, hogy Újapád minél előbb megtalálja azt a szerencsétlen kis dögöt. (egyébkémt kb. hajnali 3 van.)

Szóval én mint igazi hülyepicsa nő, ülök az ágyon és nézem (a TV-t), ahogyan a naaagyerőőős férfi felforgatja a lakást. Aztán a naaagyerőőős férfi kikapcsolja a TV. Itt már kezdtem útálni a denevért. A naaagyerőőős férfi hallgatózik:
-- Valahol kapar a kis dög.
-- OK. Visszakapcsolnád a TV-t?
-- Nem. Most vadászunk.
-- Már mint te. Én nem tévézhetnék?
-- MEG VAN!!!!!!!! Hogy a faszomba foglak onnan kiszedni te szerencsétlen? -- Ezt persze már a denevérnek mondta, aki a törölközőcsapástól beszédült az Ytong és a fal közé, a TV alá.

Az igazi hülyepicsa nő gondolatmenete egyszerű: denevér meg van, jöhet a TV.
-- kapcsold vissza!!! teljesen lefogok maradni!
-- Ez egy DVD. És már láttad
-- De ez így tök uncsi! Te ott játszol én meg itt unatkozom
-- Manóka! Ne játsz az idegeimmel!
-- De hát mindjárt kiszeded ő elmegy, te lefekszel és alszol, én meg qrvára nem vagyok álmos.
-- Nesze a hülye filmed!!!!
-- Köszke. Egyébként hogyan fogod kilakoltatni?
-- Sehogy. Ott marad.
-- AZT MÁR NEM! Azonnal szedd ki!
-- Minek? Majd kimászik.
-- És ha megtámad?
-- Az agyadat, azt támadja meg. Mivel szedjem ki?
-- Én tudjam? Te vagy a férfi! OLDD MEG!
-- Jó. -- és kiment a konyhába célszerszámért.

A konyhából mindenféle gyanús hangok jöttek, majd megjelent a nyurga fickó aki az életem párja és volt nála egy fakanál, egy merőkanál meg egy olyan izé amivel a spagettit szokta kiszedni és megközelítette a denevér rejtekhelyét. Egy darabig küzdött és beszélgetett vele majd azt mondta:
-- A qrva anyád, elegem van megdöglesz!! Manó! Hozd a hajlakkot!

És én hoztam. A hajlakkot, a hidegzsíroldot és minden spriccelhető vegyszert. Újapád célzatosan befujkálta a kis szerencsétlenre, aki annyira hüly volt, hogy sem az ajtón, sem az ablakon nem talált ki -- így végül a TV mögött lelte halálát. Aztán aludtunk.

Na azóta a TV nem igazán akar bekapcsolni. Újapád szerint hülye vagyok és márelőtte sem akart.
Szerintem meg rosszul emlékszik.

A kis szerencsétlent pedig eltemettük a kukába.