El nem küldött levelek

Szia Gyerek!

Azt ígértem többször írok.
Hmm... hááááát azaz igazság, hogy nem nagyon van mit.

Dolgozom mint állat (mint mindig).
Boldog vagyok mint állat (mint -- mostanában -- mindig).
És ezzel kifújt.

Munka után rohanok haza. Főzni, mosni, mosogatni, takarítani (képzeld el, ezt mind szoktam csinálni mostanában -- én!) vagy csak úgy. Vagy enni ha Újapád (aki persze most is mormotázik miután elindította a mosógépet -- arra várok, hogy kiteregethessek) vacsit főzött nekem. Vagy nekünk és akkor jönnek a többiek is. :)

Tiszta nyugdíjas élet! De nagyon jó az eddigi rohanás után.

Valami fontos dolog azért történt:.
Képzeld megbeszéltük gyerek projektet. Nagyjából így:
(S) Beszélnünk kéne...
(M) Hűha!
(S) Nyugi, összvissz csak annyit akarok mondani, hogy amíg nem kezdek el gyógyszert szedni addig barátkoznod kéne a condom gondolatával... különben én rövid időn belül átmegyek hordozórakétába.
(M) A farncba! Tudtam, hogy már megint nekem kell áldozatot hoznom... -- és röhög.
Persze én is. Majd elkomolyodva folytatja:
(M) És a gumi allergiáddal mi lesz? Nem fogod bírni.
Persze Isten nem bottal ver, engem speciel az összes létező allergiával -- de ezt úgyis tudod. :(
(S) Az igazság az, hogy játszhatjuk, hogy nem nyúlunk egymáshoz -- de azt kevésbé bírnám ki...
Az ő arcán kaján vigyor. Én meg zavartan folytatom:
(S) Egyébként az is lehet, hogy már az vagyok...
(M) Hát akkor majd kitalálunk valamit a védekezéshez... vagy elkezdjük tervezni a gyerekszoba helyét.

Oszt jól ennyiben maradtunk.

Na lejárt a gép -- most megyek!

Jó legyél!

Halihóóóóó Kölök!

Na, szóval megöregedtél. E van. Szar neked. Vagy éppen jó -- ezt döntsd el te.

Képzeld: ma voltam verset mondani. Megint. Újra.
És élveztem nagyon. Megint. Újra.

Csak az bánt, hogy pont Katha (egyébként csókóltat) versét nem tudtam elmondani. Egyszerűen nem ment és ezért belekényszerítettem, hogy ő mondja el. Geciségnek tűnhetett sokak számára, de egyszerűen muszáj volt.
Én paródiát csináltam volna belőle -- és bizony ennél szásszor többet érdemelt.

Olvasgattam az előbb a kedvenc blogjaimat (tudod, itt oldalt a fotelben találsz közülük néhányat -- okosodj csak, vagy csak szórakozz rajtuk jól) és meglepve láttam, hogy a Nagy Kritikus kilinkelt minket. Ráadásul a teccikesbe.

Ezúton köszke! És bocs amiért csak úgy megtettem, de konkrétan úgy gondolom, hogy aki a webre írogat annak bizony számolnia kell azzal, hogy olvassák.
Hogy tetszik -- és kirakják.
Vagy nem tetszik -- és kirakják.

Naaa, most megyek jól felkeltem Újapádat (a változatosság kedvéért alszik -- asszem inkább mormotának kéne hívnom).

Aludj te is jól Kölök!
Majd egyszer mondok esti mesét is -- igaz, hogy már öreg vagy hozzá, de ez kimaradt a közös életünkből.
De lehet, hogy azt majd az öcsédnek mondom el.
Lehet, hogy rólad fog szólni.
Lehet, hogy rólunk.
Minden lehet...

Lehet?

Megvan, megjött, megkaptam!!!!!!!!!!!

Igaz a Te szülinapod volt, de én (is) kaptam ajándékot. :))
Ezentúl többször fogok írni Neked.

Na miért? :)

Szia Gyerek!

Napok óta nem tudtam írni (az istennek sem volt hajlandó működni ez a kis köcsög). :(
És bizony akkora restanciám lett beszámoló ügyben amit most inkább összesűrítek -- illetve megpróbálom.

Nézzük. Szilveszter:
Érdekes volt-- nagyon jól esett találkozni a régi haverokkal (Ok, hogy csak 2-vel, de akkor is) és egyben furcsa is, hogy kivé váltunk. Mind.
Jó volt -- megismerni új, érdekes embereket, ülni a kádban és olyan dolgokról beszélgetni ami foglalkoztatja, érinti őket.
Fájdalmas volt -- Kuporogni a hideg erkélyen az isten tudja meddig, tartani egy összetört zokogó embert. Hallgatni, hogy sosem fog tudni szeretni. Illetve majd. Egyszer. Ha már nem leszek. De addig jó, hogy vagyok... Szóval fájt. Rohadtul. De az én fájdalmam sehol sincs az övéhez képest.
És szép volt, és boldog -- amikor átölelt hátulról és a fülembe énekelte az "Ölelj meg újra"-t... Mintha nekünk, ránk írták volna.

És egy mérföldkő is volt.

Újapád azóta otthon lakik. Mondjuk ez túlzás, de állandóan ott van.
Egy házimanó.
Tudod, főz, mos, takarít :)

És imádok vele lenni, vásárolni, és látni a szemét ahogyan néz rám, mintrendesanyaahülyegyerekére amikor valamibe beleszerelmesedem, hogy végig graszálhatok mellette a városban egy 2m-es pülsskígyóval a nyakamon, hogy mindent megcsinál amire csak gondolok (és azt is amire nem), és hogy a barátaimat is szereti (és asszem ők is őt -- mert persze nem kérdeztem meg tőlük)...

És persze itt van már a hülye pesszimizmusom is, hogy egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen.
Tudom mi a gázos a dologban. Az első (a másodikelső) pillanat óta tudom, de akkor is!!!!
A pasas tendál a tökéletes felé.
És nem akarom megszokni a jót -- mert rohadtul fog fájni Kölök, ha majd nem lesz.

Jéééééééééééééézusom!!! Asszem qrvára menstruálok.
-------------------------------------------------------------------------------------

Nah, e van. Pemeksz egyébként Gééééééével és a Vörössel együtt sokat tartózkodik a lakásban. Asszondták befizetnek menüre, mert, hogy Újapád jól főz. És nem utolsósorban az én föztöm is ízlik nekik.

Szóval nagyjából ez történt, illetve történik.

A hajam persze nem lett fehér. Viszont van gáztűzhely, zuhanyfüggöny, roló, karnis, új csillár mécsestartók a falon, még több ytong és új tervek. És egy pasas aki mindezt a sokat szereli, összerakja meg ilyenek.

Hiányzott már.

Csók neked!

Kicsit részeg vagyok -- ezért vissza sem dátumozom. Tudni akarom és emlékezni.

Tudod gyerek, néha az álmok rémálmokká válnak.
És a leggázabb, hogy én még így sem akarok felébredni -- álmodni akarok és boldog vagyok.

Így is.

Na Kölköm, ez hosszú lesz!

Hol is hagytam abba?
Ja igen! Csütörtök éjjel. A sors fondorlatos, főleg ha az ember egy kissé részeg -- ennek következtében nem aludtam otthon. Jó volt. Valami negyed 5-ig beszélgettünk a Szőkével és a pasijával. És a fene essen belé, fél 9-kor már fel is keltem.

El bírod ezt képzelni rólam Kölök? Én sem hittem el. Az ablakon kinézve azt sem, hogy leszakadt a világ. Sűrű hatalmas pelyhekben esett, a frászt! Szakadt, zuhogott, kavargott a levegőben. Én pedig áltam, bámultam ki az ablakon és azon gondolkodtam, hogy nem vagyok normális és a faszom akar kimenni oda bele abba a förgetegbe.

Aztán persze kimentem, elvégre haza akartam jutni. És persze nem jutottam már megint.

Kezdődött az aznapi ámukfutás.
Már megint. :(

Irány RC -- mert az jó. És mert nem volt nálam lakáskulcs. Elvégre kölcsönadtam a kecót.
Lecövekeltem Géééénél és ontottuk a hülyeséget -- szokás szerint.
Aztán megszólalt az a kis dög. Szokás szerint:
(V) Most megyek kocsit szerelni. Majd hívlak, hogy mikor tudsz jönni a többi cuccért.
(S) Aha, tök jó. Hívj!

Na itt éreztem, hogy ma is káosz lesz.

Felhívtam az Anyut (akit 4-re kellett fodrászhoz vinnem), hogy nem tudna-e előbb jönni. Legalább beszélgetünk. Vagy valami. Azt mondta visszahív.

Aztán hívott a Vadász, hogy 5 perc múlva a sarkon. Futás.
Eltelik az 5 perc. Én ott vagyok -- ő nincs.
Eltelik 15 perc. Én ott vagyok (az a qrva sok hó is) -- és a Vadász is befut végre.

Ülünk a dugóban, teflon. Az Anyám. Közli, hogy ott áll a ház előtt (mellesleg fél 4) -- kissé idegbajt kaptam, majd megkértem, hogy táborozzon le Géééénél az RC-ben.
Megint teflon: Pemeksz, fél óra múlva randizzunk az RC-ben, mert itt van a lánya és látni akar. Mondom jó -- valahogy majd csak megoldom a dolgot.
Valami isteni csoda folytán negyed óra múlva landolok az összes cuccal az RC-ben.

Ellenben az Anyám sehol. Sőt! Még csak nem is járt ott.
Idegbaj. Telefon. kicsöng és semmi. A másikon is. Felhívom Családot -- ők sem tudnak semmit.
Állok és dühöngök és félek (elvégre mi van ha valami baja esett?)... amikor felhív, hogy vár az aluljáróban. Kiborulás. Megkönnyebbülés.
És rohanás. Már megint. Még mindig.

És a kapuban összefutok Pemekszékkel. Megígérem, hogy mindjárt jövök és száguldok tovább.
Anyu elkapás. Fodrászhoz be. Persze csúsznak. Még egy cigi.
Aztán futás vissza. És persze megígértem, hogy visszamegyek oda is.

Na itt szakadt el a cérnám -- felhívtam Újapád... és kimorogtam, kidühöngtem magam. Asszem valami olyasmit is magyaráztam, hogy elegem van az éltemből. Szeretném egy kicsit valaki másét élni.

Pedig csak egy szimpla nap volt.

Olyan mint a többi -- te ezt nagyon jól tudod.
De halálosan elegem volt és fáradt voltam tőle.

Hmm... még sem lett olyan hosszú -- de még korántsem volt vége a napnak.
Ellenben leírni is fáraszt. Ezért a többit máskor.

Csók neked! Jó legyél!

Szia Kölök!

Bocs, hogy nem írtam tegnap (pedig asszondtam fogok -- látod, a felelőtlen ígérgetést ne tanuld el gyerek!), de egy rohanás volt az életem! Mivel azt ígértem, hogy elmesélem részletesen ezért most itten van:

Az egész úgy kezdődött, hogy feküdtünk Újapáddal az ágyban és egyszercsak megszólalt a teflonja.
(Zs) Diszkógömböt akarok!
(M) Mi van? Minek? Szilveszterre?
(Zs) Igen. Mert kell, mert jó, mert muszáj!
(M) Na jó, majd meglátjuk.

Ezek után neki álltam telefonálni, és a Vadász jól megígérte, hogy körbe néz.
Aztán mi jól feküdtünk tovább. ;)
És hirtelen másnap lett. Hajnali délben gömbügyben még semmi. Illetve:
(S) Hali, felkeltettelek?
(V) ahaaaaaaaaam..
(S) Akkor most már mindegy. Mi van a gömbömmel?
(V) Még semmi. -- oszt jól lerakta. A fene se érti.

Aztán vásárolhatnékom támadt, ezért jól elcsaltam Géééééééét. És készültünk nagyban, hogy megyünk este a Hatosfogat fellépésére a Sohoba (Igaz, hogy utálom iszonyúan, de hát mégiscsak a barátom az a kis mocsok...) Tehát megyek hazafelé és megint szól az a kis dög:
(SG) Szia, mikor jössz? Itt van az ajándékod is!
(S) hát fél 9-re. Nem akkor kezdődik?
(SG) ???? Már 6 óta itt vagyunk...
És itt elkezdett lopakodni a gyanú...
(S) Hol? A Sohoban? Minek?
(SG) Soho? Mi van? Te miről beszélsz?
És a gyanú ideért, és bizonyossággá fejlődött.
(S) Khm... Hol is kéne lennem? Mit felejtettem el?
(SG) Előszilveszteri buli. Most akkor nem jössz???
(S) Bocsáss meg kis csillag, de megígértem a P-nak, hogy megnézem őket. :(
(SG) Hát jó, akkor majd összefutunk.
(S) Oksa. Csók!
(SG) Puszi!

Jön a vilamos, elindulok haza. Telefon:
(SG) Te figyelj, a Vadász azt üzeni, hogy húzzál ide a gömbödért!
(S) Mi vaaaaaaaan?
(SG) Adom a Vadászt!
(V) Itt állok talpig gömbben, mért nem vagy itt?
(S) Miért vitted oda?!! Honnan vetted, hogy én ott leszek?
(V) te mindenhol ott vagy. Szóval mikor jössz?
(S) Basza meg a qrva............ Imádom amikor átszervezitek az életem... hagyjuk, Mindjárt.

Újra teflon:
(S) Szia drága! Mikor tudnál elfutni a gömbért?
(ZS) Van gömb??? Ez óóóriási imádlak, és honnan miért, merre meddig?
(S) Szerintem ingyé, de majd leboltoljuk. Hogy honnan az hosszú. Szóval mikor?
(ZS) Hááááát nézzük, én most várok valakit aki mindjárt jön vele 15 perc alatt végzek és onnantól számítva 40 perc. De nem tudom, hogy mikor jön... :(
(S) Jó, mondom a címet jegyezd meg. Várlak. Csók!

Na így történt, hogy nem mentem a Hatosfogat fellépésére, de beestem az előszilveszteri bulira. Ahol ott volt a Sas.

Emlékszel? Meséltem, hogy az előző baráti kör hogyan robbant szét. Na ő volt akivel szakítottunk.

Lényeg:
Zs. megjött a gömbért boldog volt -- én meg elhúztam sörért, mert, hogy ez lett a cucc bérleti díja. :)
Szóval kibékültünk (elástuk a csatabárdot) a Sassal.
Képzeld el az én meglepetésemet, amikor megáll velem szemben az antialkoholistahülyepicsa két pálesszal, hogy asszondja akkor béküljünk...
és megitta!!!! rátöltöttem neki... és azt is megitta!!!
Na ekkor fogtam fel, hogy komolyan beszél.

Aztán volt sírás-rívás nyakbaborulás és hatalmas ordibálás, ugyanis akik (Vörös, Géééé, Baranyai) rajtam keresztül mentek volna a Sohoba, na az mind ott kötött ki :)))

Na jó legyél!
És igazán válaszolhatnál. Itt is.

A többit holnap!

Kicsi Kölköm!

Elérkezett az első nap azok közül, amikor a lakást végre megalkotom. Persze nem lett belőle semmi. Igaz nem számoltam azzal, hogy berobban az életembe 13 év után Újapád. Minden eltünt az agyambol. A szívemből. Elsöprő erejű a pasas. Még mindig.

Meséltem róla Kölök? Arról, hogy majdnem belehaltam? 17 éves lelkem minden öröméről? Fájdalmáról? És a mélypontról ami utána jött?
És amit túléltem.... Abból születtem én. Aki most vagyok.

Aki voltam nem halt meg. Csak eldugtam a világ elől. Bezártam egy pincébe... és mázsás köveket hordtam rá. Nehogy kijöjjön ás bántsa a napfény.. vagy bármi más. Mert annyira fájtak a sebei.
Amiket én okoztam.

Tudod miért szeretlek annyira? Mert rá emlékeztetsz.
És most feltámadt, mint egy főnix... lerúgta a kőtömböket, kivágta a pince ajtót... És szárnyal!
Nagyon féltem a zuhanástól -- de nem tehetek semmit.

Boldog vagyok gyerek.

És este amikor Újapád Bátyjának "be lettem mutatva" -- csak ültem és faltam a szemeimmel. És baromi jól éreztem magam. És őket. A két testvért. Olyan testvéreket amilyenek mi sosem voltunk, és soem leszünk a nővéremmel.

A sors iróniája: a szomszéd asztalnál billiárdozott Z. (tudod, infarktusok sora, szívműtét satöbbi -- majdnem 4 év Anyád életéből). Furcsa volt újra látni -- és nem érezni semmit.
Valahogy nem jött elő a nosztalgikushülyepicsa. Biztos aludt.

Na Kis Csillag!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyi minden történt amióta elmentél. És persze előtte is csak nem értünk rá beszélgetni. Úgy igazán. Ezért nem tudom, hogy hol is kezdjem.

Mondjuk ott, hogy elmentetek. Beültünk KV-zni, úgy ámblokk mindannyian. Jó volt. Kicsit könnyebb. Amíg azt a nyamvadt SMS-t nem írtad -- akkor megint szakadt a cérna és persze bőgtem, mint a záporeső. :)

Aztán irány haza, hozzábújás pasashoz és rinyálás neki, mert ezt mar anno is jól bírta. Aztán rohantam a faterékhoz. Az Újapád pedig csak ült, nézett és közölte, hogy nem változott semmi. Most is egy rohanás az életem. Lassíthatnék egy kicsit.

Fateréknál a szokásos kép. A család egyik fele bőg, a másik ki van borulva mint állat -- elvegre karácsony van vagy mi a szösz. Ajándékozáas letudva. Aztán zenehallgatás. Illetve előobb összeveszés, hogy mit hallgassunk. Közöltem, hogy én döntök. Megkértem a Kedvencöcsém, hogy a kivalasztott CD-ről tegye be a 12. számot. Ő csak annyit kérdezett, hogy biztosan ezt szeretném-e? Aztán jött az Apám hitte... és jött megint a bőgés. Annyira hiányoztal mint allat!

Na mindegy valahogy túléltem. Este futás a Vöröshöz, mert előző este Újapád miatt lemondtam, hogy átmenjek hozzá. Beszélgettünk, snapszeroztunk és én csak vártam az SMS-t, hogy megérkeztetek, semmi baj egyben vagytok meg minden. Azt mondtad kb éjfél. Fél 2-kor már síkideg voltam.
Hívtalak. Semmi.
2-ig bírtam, aztán inkább elmentem haza. Ágyba bújtam Újapád könyvével és a fotójával -- mint egy igazi szentimentális hülye szőke picsa. És csak vártam, hogy jelentkezz.

Elszívtam egy doboz cigit. És fájt a csend. Tudod, amióta P. elment iszonyatos csend van a lakásban. Aztán az a hang, az SMS. Kicsit sírtam (tudod, szentimentálishülyeszőkepicsa) aztán tovább küldtem a Vörösnek, mert megígértem neki.

Hát így telt a Karácsony utolsó napja.

Fájdalmas volt, mert elmentél -- de küldött valakit helyetted az ég (vagy a franc tudja mi).

Egy gyerek elmegy -- egy szerelem jön.

És ez így van rendben.